Nyári éjszakák jellegzetes alakzata a három fehér színű fényes csillagból álló “Nagy nyári háromszög”: a Vega, a Deneb és az Altair, azaz a Lant, a Hattyú és a Sas csillagképek legfényesebb tagjai. A Vega augusztus elején 22 órakor majdnem az ég tetején delel. A Vega mellett találhatunk két nagyon közeli negyedrendű csillagot, amely legalább 10 cm-es távcsövön keresztül négy csillagra bontható. 10 cm-es optikával jól látható a Lyra – gyűrűs köd, olyan, mint egy füstkarika. Több tízezer évvel korábban bekövetkezett szupernóva robbanáskor levetett gázburok tágulását figyelhetjük meg. Tőle keletre a kereszt alakú nyitott szárnyú Hattyút találjuk. Legdélebbi csillaga az Albireo, az égbolt talán legszebb kettőse, már kis távcsővel is két színes csillagra bomlik. Dél-nyugatra pedig a Sas csillagkép ismerhető fel. Az igazán tiszta augusztusi éjszakákon a Tejút ezüstösen derengő fénysávja a Hattyú és a Sas csillagképeken halad át. (Holdmentes éjszakánként távol a városi fényektől, gyönyörű látványt nyújt)

A hattyú /Cygnus/

az égbolt talán leggyönyörűbb csillagképe. Fejünk felett szálló, kiterjesztett szárnyú hattyút formáz. Kereszthez hasonló rajzolata miatt néha Északi Kereszt néven is említik. Az egyik legenda szerint nem más, mint a görögök átváltozott főistene, Zeusz. Más mondák arról regélnek, hogy a hattyú Orfeuszt, a költőt ábrázolja. Orfeusz feleségét kígyómarás érte, amibe belehalt. Orfeusz elhatározta, hogy bármi áron is, de fölhozza őt az Alvilágból. Ezért hattyúvá változott, de vállalkozása, nem járt sikerrel. Orfeusz kitűnő költő volt, aki dalaival az isteneket is elkápráztatta, ezért kapta tőlük jellegzetes kétszarvú lantját. Ez is ott látható mellette az égbolton.

A Hattyú legfényesebb csillaga a Deneb (arabul farok).

Kékesfehér színű óriáscsillag. A csillagképben található a sejtelmes alakú Fátyol-köd, amely csak távcsövekkel figyelhető meg. A Fátyol-köd egy 50 000 évvel ezelőtt felrobbant csillag maradványa. A csillagkép jellegzetes alakzata egy sötét porsáv, amely a Tejutat kétfelé hasítja. Északi Szeneszsák néven emlegetik. További érdekesség, hogy a csillagképben található az egyik legerősebb sugárzású rádiógalaxis (Cygnus A), továbbá az elsőként azonosított fekete lyuk (Cygnus X-1).

A Lant (Lyra). Ez Orfeusz lantja.

Apró területű, jellegzetes csillagkép. Legfényesebb csillaga a Vega (kőszáli sas). Gyönyörűen ragyogó kékesfehér csillag, az égbolton az ötödik legfényesebb. A Lantban található a planetáris ködök leghíresebb képviselője, a Gyűrűs-köd.lyragyüuruskod

A Sas (Aquila).

Az égi egyenlítőn lévő, sasmadarat formázó csillagkép. A monda szerint Zeusz egyszer megirigyelte egy ifjú szépségét és elraboltatta egy nagy sasmadárral. A Sas jutalomképpen került az égboltra. Legfényesebb csillaga az Altair, ami repülő sast jelent. Erősen fénylő, fehéres színű csillag.

A Delfin (Delphinus).

A Sas csillagképtől keletre egy bájos kis csillagképet láthatunk, ez a Delfin. A monda szerint Poszeidónnak, a tengeristenének tett egyszer jó szolgálatot. Rábeszélt ugyanis egy gyönyörű leányzót, hogy legyen az isten felesége.

A Herkules (Hercules).

Az északi égbolt ötödik legnagyobb csillagképe. A görög mitológia szerint Herkules Zeusz fia volt, aki dührohamában megölte feleségét és gyermekeit. Büntetésképpen apja tizenkét feladat elvégzésére ítélte. Herkules rettenetes erejű hős volt, teljesítette is ezeket. Az egyik próbatétele az volt, hogy megkaparintsa a három aranyalmát a Heszperidák kertjéből, amelyeket a Sárkány őrzött. Herkules megölte a Sárkányt és elhozta az almákat. Ezt a jelenetet képzelték a görögök az égboltra: a hős a legyőzött szörnyeteg fején térdel. Alakját ezért fejtetőre állítva képzelhetjük el. A Herkulesben található az M13 jelű híres gömbhalmaz, amely a gömbhalmazok közül talán a legcsodálatosabb. Szabad szemmel csak halvány ködpamacsnak látszik, de a távcsöves megfigyeléssel igen szép látványt nyújt.

Forrás: Patacsi Pilvax