Szentiván-éj, a mágikus éjszaka

Az év legrövidebb éjszakáján, a nyári napfordulót ünnepeljük. Az ősök hiedelme szerint varázslatos éjszaka ez, amikor szinte bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülhetnek. A néphagyományokhoz illően örömtüzeket gyújtanak világszerte, melyeknek varázserőt tulajdonítanak.
únius 21-e, a nyári napforduló szinte az összes kultúrában a Nap, és ennél fogva a fény diadalának ünnepe volt, amely a pogány ember hiedelmei szerint a világosság és a sötétség állandó harcán alapult. A természettel összhangban élő, kereszténység előtti ember a nyárközépi tűzgyújtással elsősorban a Napot kívánta megsegíteni a sötétséggel vívott küzdelmében, a tűz fényének erejével pedig az ártó szellemeket igyekeztek minél messzebb űzni.
A sötétség és az ahhoz kapcsolódó rontó hatások így egy időre (még, ha csak egyetlen éjszakára is), de elveszítették hatalmukat az emberek felett. Bár a kereszténység elterjedése után a Nap megsegítésének motívuma a mindinkább háttérbe szorult, a tűzünnep mégis megőrizte korábbi szimbolikáját és mágikus karakterét, mivel a tűz gyakorlati hasznával együtt már a régi korok emberei számára is nélkülözhetetlen erőt képviselt.
Persze jogosan felmerül a kérdés, hogy miért csúsztatunk 3 napot, nos ezek a különböző naptárreformoknak tudhatóak be.
A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván napra, azaz június 24-ére esett, de erre ma már az eltolódás miatt három nappal korábban, június 21-én kerül sor.